Nem tudok lépni, járni, várni, fázni, ahogy régen,
nincs miért élni, vágyni, mindent kívánni,
hogy a tegnap is elmúlt rég.
Nincs miben bízni, nézni, gyönyörrel élni, ahogy régen,
szeretnék hinni, inni szavakat úgy, ahogy régen.
Ugyanúgy , ugyanúgy, ahogy rég,
amikor nem volt ami fájjon és elszakítson még!

De ez úgy fáj, ahogy semmi, szeretném hinni, hogy ez álom még!
De ez úgy fáj, ahogy semmi, szeretném hinni, hogy felébredünk még!
De ez úgy fáj, ahogy semmi, jó lenne tudni, hogy együtt leszünk még!
De ez úgy fáj, ahogy semmi, nem tudlak megtartani Téged!

Itt van mi rólunk készült, nézd a kép meg az újság!
Emlékszel hogy kémleltük, hittük azt ez az újság, mi nem volt még.
Akkor még azt gondoltuk rólunk szól a valóság,
lassacskán eltűnt minden, maradt a csend ami úgy fáj!
Ugyanúgy , ugyanúgy ahogy rég,
amikor nem volt ami fájjon és elszakítson még!

De ez úgy fáj, ahogy semmi, szeretném hinni, hogy ez álom még!
De ez úgy fáj, ahogy semmi, szeretném hinni, hogy felébredünk még!
De ez úgy fáj, ahogy semmi, jó lenne tudni, hogy együtt leszünk még!
De ez úgy fáj, ahogy semmi, nem tudlak megtartani Téged!