A hölgyek egyik kedvenc férfiszínésze lehetne akár a bulvárlapok ügyeletes szívtiprója is, ám ehelyett majdhogynem titokban családalapításra adta a fejét. Kaszás Jancsika apukája saját elmondása szerint mindig is ezt az érzést szerette volna szerelmeivel megélni.

- Láthatóan nem szívesen beszél a magánéletéről, amitől persze még keringhetnének önről pletykák...
- De nem keringenek, mert megtanultam a külvilág érdeklődését kezelni. Mégpedig úgy, hogy elébe mentem a kiváncsiskodásnak. Megpróbáltam olyan konkrétan nyilatkozni, hogy ne maradjon semmi bizonytalanság, amin úgymond el lehet csámcsogni. Az Úgy hallottuk, hogy..., vagy az Utánajártunk, hogy... kezdetű tudósítások méregfogát az egyértelmű, nyílt beszéddel többnyire ki tudtam húzni.

- Ezt megértem abban az esetben, amikor hálószobatitkok után lohol a média. De mintha Jancsika esetében lanyhult volna az ébersége...
- Mert egészen más természetű dologról van szó. Tény, hogy rajtam kívül még sok ezer magyar férfinak születik gyereke, nekem viszont megadatott, hogy ezt az örömöt megoszthatom szinte az egész országgal. Márpedig ez egy határtalan öröm, amivel szívesen dicsekszem.

- Hosszú idő után, 45 évesen lett apuka. Miért kellett eddig várnia?
- Nem én vártam, hanem azok a nők, akikkel eddig összekötöttem az életemet. Bennem ez a vágy már legalább 30 éves korom óta körvonalazódott.

- Lehetséges, hogy a kudarcokban szerepe volt a szakmának? Már olyan értelemben, hogy a színészők nem egykönnyen áldozzák fel a karrierjüket egy gyerekért.
- Ez teljesen igaz, noha nem szívesen vallják be még maguknak sem. Igaz én sem beszéltem eddig erről, mert nem hiszem, hogy hírértéke van, ha nekem ez fáj. Másokat is hagytak már ott, s az otthagyás természetesen mindenkinek fáj. Húsz évvel ezelőtt egyébként még én sem láttam egyértelműen, hogy a hivatás és a magánélet harmóniája miként valósítható meg. Amire ráadásul nincs biztos recept, csak újabb és újabb ideológiák, mozgalmak... látott például ön már boldog szinglit?

- Nem arról van szó, hogy a szikrázó egyéniségek egy idő után maguk alá gyűrik saját magánéletüket?
- Egy színésznő esetében az idő rémisztő faktor. Ott számon kérni egy gyerek születését szerintem is felelőtlenség lenne. Színészként csak úgy tudom felfogni, hogy van egy hivatásom és ezzel párhuzamosan egy életcélom. A kettő nem biztos, hogy mindig egy az egyben harmonizálható, viszont huszonévesen én is sokkal közelebb éreztem egymáshoz a kettőt. Könnyebb egy kalap alá venni a művészetet, a tébolyult szabadságvágyat és az életet. Az idő előrehaladtával viszont kezd letisztulni a dolgok fontossági sorrendje...

- Ami nyilván kompromisszumok vállalásával jár...
- Egyelőre nem kényszerültem ilyenre, de fel vagyok készülve rá, hogy a későbbiekben muszáj leszek kompromisszumokat kötni.

- A másik oldalon, a felesége hogy áll ezzel? Gondolom, az ön előélete is számtalanszor terítékre került.
- Bár erről őt kellene megkérdezni, én úgy tudom, hogy vegyes izgalmakkal nézett a kapcsolatunk elébe. És persze jó adag gyanakvással.

- Miként próbálja ezt a gyanakvást semlegesíteni? Jól viselkedik, időre hazajár?
- Nem kellett magamat megerőszakolni. Ez a kapcsolat olyan lelkiállapotban ért, amikor elég volt az igazi énemet hozni.

- Az évek alatt megtanulta egyébként kezelni a női rajongók ragaszkodását?
- Természetesen előfordultak ilyen esetek. Nem gyakran, nem erőszakos módon, kulturáltan. Nemrég kaptam például egy hölgytől egy pár gyerekcipőt. A dolog minden teatralitása ellenére érezhető volt egy finom utalás az üzenetben rejlő érzelmi háttére is, hiszen mellékelt egy névjegyet is.

- Hogy reagáltak volt szerelmei?
- A volt feleségem, Eszenyi Enikő az elsők között hívott fel és gratulált, kaptam még jónéhány sms-t is, ezek elég vegyes érzelmekről árulkodtak.

- A felesége néptáncos, tehát eddigi kapcsolataihoz képest civilnek számít. Miben más az a környezet, amelyet ő biztosít önnek.
- Abban, hogy tolerálja, ha egy órával előbb el kell jönnöm otthonról a színházba. Viszonzásul én meg igyekszem nem hazavinni a színházi problémákat. Néptáncosként egyébként pontosan tudja, milyen feszültségekkel terhes egy próba időszak.

- Saját toleranciájának voltak-e eddigi kapcsolatai során olyan mélypontjai, amelyeket máig szégyell?
- Sajnos, rengetegszer voltam türelmetlen és igazságtalan. És nem ígérhetem, hogy ilyesmi nem fordul elő a jövőben is. De megpróbálok tenni ellene.

- Miként alakul a nyári programjuk, immár hármasban?
- Természetesen első a család, úgyhogy jónéhány munkát lemondtam, amit nem tartottam annyira fontosnak.

- Megengedheti magának ma ezt egy családos magyar színész?
- Tulajdonképpen nem, mert például Jancsikának nincs gyerekszobája, próbálunk e téren továbblépni, ennek ellenére nem akartam aprópénzre váltani ezt az időszakot. Úgy érzem, már nagyon kijárt nekem ez a harmónia.

Tóth Gábor Ákos