Fagyi
2007.09.02. 14:26
"Vedd tudomásul
Ez pont olyan min az a fagylalt
Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz"
Nézd, nem is kék az ég A tavasz sem oly szép Kalap az ablakban
És így, nem is zöld a fű Az édes, keserű Tudod ez hallatlan
Vedd tudomásul Ez pont olyan min az a fagylalt Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz S ha ott maradt egy csúf sárga folt És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt Ez olyan
Így, fagylalt képletem Csak döglött értelem Kalap az ablakban
Akkor is így van Pont olyan min az a fagylalt Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz S ha ott maradt egy csúf sárga folt És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt Ez olyan
Tudod ez épp olyan, mint egy elcseszett költemény Ami senkit sem érdekel, no de mindig benned él Néha magadba mormolod, és a könnyeid kortyolod S ilyenkor mindig azt gondolod, hogy élni nem nagydolog Ez épp olyan
Csak hagyd, hogy elveszítsd magad Más lesz ki ott ragad Kalap az ablakban
Csak várd, elveszítselek És hogy ha nincsenek Mond hogy ez hallatlan
Vedd tudomásul Ez pont olyan min az a fagylalt Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz S ha ott maradt egy csúf sárga folt És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt Ez olyan
Tudod ez épp olyan, mint az a világ útlevél Mivel a szabadot játszhatod, aztán rájössz hogy szart sem ér Hiszen bárhova érkezel, már csak egy adatként létezel Mert hogy pocsék az angolod, félve a vámtisztet hallgatod
Tudod ez épp olyan, mint egy üres fehérnemű Hiába gombolod, ha egyszer nincs benne nőnemű Kezed a csipkén matat, és a képzelet elragad De azért tartsd magad, ha már neked csak ez maradt
Pont olyan min az a fagylalt Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz S ha ott maradt egy csúf sárga folt És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt
Pont olyan min az a fagylalt Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz S ha ott maradt egy csúf sárga folt És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt
|