Ballada
2007.09.02. 14:53
"Ez a szél, ez az út, ami visz ami húz,
ami széttép s a mélybe emel,
most téged sodor itt meg a tű nyomait
és ez széttép s mélybe emel ez a mélybe emel"
Kulcsot, semmit mindent otthagyott, pár kölni szagú százast, mit még húsvétra kapott. Gál Gyulát és B. nejét, s a harmadikról a kedvesét, aki álmában beszélt, mert nappal annyira félt.
Sapkát, sálat, ifjabb Gál Gyulát, szétnyálazott képregényt, mit a Bakáts téren talált, ezt sodorja viszi a szél, a foszladozó hősöket ez a hajnali szél sodor máló testeket.
Ez a szél ez az út ami visz ami húz, ami széttép s a mélybe emel, most téged sodor itt meg a tű nyomait és ez széttép s mélybe emel ez a mélybe emel.
Tizehhat múlt s már viszi a szél, sosem tudjuk meg, hogy miért ez a hajnali szél biztos hűvös volt és szürke köd szitált, s benned számlálhatatlan sok élénk szín zihált és ez mind-mind széllé vált.
Ez a szél, ez az út, ami visz ami húz, ami széttép s a mélybe emel, most téged sodor itt meg a tű nyomait és ez széttép s mélybe emel ez a mélybe emel.
2 X: Ez a szél, ez az út, ami visz ami húz, ami széttép s a mélybe emel, most téged sodor itt meg a tű nyomait és ez széttép s mélybe emel.
Ez a mélybe emel.
|